Igazából fogalmam sincs, hogy jutottam el a 3. tárgyfelvételig egy első féléves tárgyból.... Najó talán van.

Lustaság, nem elégséges felkészültség, ez jellemezte az első két vizsgámat. A 3-ra már készültem becsülettel, ott a szivatás szó állt félkövéren a lapon, majd az emlékezetes 5. vizsgámról úgy jöttem ki, hogy ha ez nincs meg, akkor világvége van, és nem lett meg. Öt olyan pont hiányzott, amit szerintem meg lehetett volna adni, mégsem kaptam meg, így sajnos buktam megint a tárgyat.

Törés volt számomra, hatalmas, de ha ettől boldogok, akkor remélem jó nyaruk volt. Nekem kevésbé. Matektanárhoz jártam, újra nekiálltam és a legelejétől alaposan felkészültem. Fárasztó volt, sok időt elvett és nem is volt nyár feelingem, de most tényleg úgy érzem, ha nem fog sikerülni holnap, akkor meg is érdemlem és mehetek betonozni.

Az elmondások alapján a vizsgakurzus mindig könnyebb, illetve legalábbis nem szivatós. Nem reménykedem semmiben, alaposan felkészültem egy 60 lapos spirálfüzet és sok-sok lefűzőbugyinyi papír teleírva megoldott feladatokkal, megoldásmenetekkel, szóval úgy érzem mostanra tényleg alaposan felkészültem.

Nem tartom magam hülyegyereknek, bár igaz a mondás, miszerint bekerülni könnyebb, mint bent maradni, de nem tudom elhinni, hogy ennyire hülye lennék, mikor az összes tárgyam megvan, nem is annyira gázul, hogy épphogykettes (vannak ilyenek is természetesen), és egy ilyen tárgy pedig szivat.

Stay tuned holnapig, és szorítsatok nekem 8.30-tól 10-ig.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.